A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogyan vélekedett az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról a Püspökiben született Piry Cirjék, aki később a kivégzett Batthyány Lajos hamvainak legfőbb őrzője és újratemetője lett. Ehhez az 1989-ben kiadott naplóját (Érsekújvári napló. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony, 1989.) használom fel (a szerző helyesírása szerint), melyet Piry a szabadságharc alatt az érsekújvári algimnáziumban vezetett.

A napló előszavában az események nagyszerűségét emeli ki: "Forradalomban van egész Európa. Lehetetlen a rohanó eseményeket gátolni; lehetetlen a terjeszkedő szabadságszellemnek meg nem hajolni. (Az) 1848-dik Martius hava századok eseményeinél többeket és nagyobbakat hozott minden összeesküvés, s ármány nélkül."

A napló 26. oldalán egyetlen jelzővel érzékelteti a változás iránti szimpátiáját: "A méltán gyűlölt Metternich 40 éves hatalma összeomlott." Később is egy-egy szóval, megjegyzéssel, fél mondattal kommentálja az eseményeket, pl.: "Mily dicső!"

A 121-122. oldalon viszont a legmerészebb kijelentésre ragadtatja magát: "A gyászkönyv örömkönyvvel közeledik végéhez. Ezeket megérni, Istennek különös adománya! Szabadsága, függetlensége hazánknak, és a hatalmas osztrákháznak trónvesztése örök emlékű dolgok! A ki másnak vermet ás, maga esik bele. A császári família kibérlette a különajkú népeket, hogy irtsák ki a Magyarságot, s fegyveres erőt küldött az országba, ... az igazságos Isten ujja mást végzett felőlünk, hogy t.i. éljünk, kik annyiszor megszenvettük a dynastiát, ő pedig, a hálátlan nemzetgyilkos vesszen el!" Kemény szavak! Ha Haynau idején megtalálják a naplót, Piry Cirjék aligha ússza meg épp bőrrel...

A szerző a külföldön történt eseményekre is reflektál. 1849. július 1-ről pl. ezt írja naplójában: "Római köztársaságot Franczia ország megigázta. Ez önző nemzet, legyen utálat tárgya minden szabad nemzetnek. Átok nevére!" A korai francia-ellenesség példája...

A szabadságharc bukása kapcsán elfogadja azt a - Kossuth és hívei által terjesztett - nézetet, mely szerint Görgey volt az áruló. Így ír erről a 145. oldalon: "Oh Görgei, áruló Görgei! alacsony boszúból elvesztéd hazánkat! Hazám, édes Hazám! tenfiad gyilkolt meg, mert sem az osztrák sem az orosz több száz ezerekre menő hatalmas ereje megnem győzhetett..." 5 oldallal később pedig így ír: "Ej Görgei, hazám nagy árulója! az Isten verjen meg! s hiszem, meg is ver! Európa lepök! Nemzetem megátkoz, s átkozott s utált leszel e földön és sirodban!"

Piry Cirjéknek a hazához és a szabadságharchoz fűződő viszonyát legjobban talán a napló kiadásának szerkesztője, Koncsol László foglalja össze a könyv rezüméjében a 225. oldalon: "A szerző bevallottan is csak az események krónikása szeretett volna lenni, de a függetlenségi háború sodrában, az udvar cinikus hatalmi politikáját látva érzelmei is kezdenek szövegébe szűrődni. Amit szenvtelenül indított, egész emberi habitusával folytatja, királyhű alattvalóból a szemünk láttára gyúródik át tüzes demokratává." 

Jóllehet Piry atya naplójának kiadására már a halála utáni évben történt kísérlet, de ez mégis elmaradt. Nyilván azért, mert a szerző radikalizmussal átitatott stílusa nem illett bele a kiegyezés utáni konszolidációs folyamatokba...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!