1929 márciusában komoly gondot okozott az árvíz a Dunántúlon, így Vas megyében is. Erről egy terjedelmes tudósítás jelent meg az Uj Nemzedék című lap 1929. március 22-i lapszámának címoldalán:
A Vas megyei helyzetet bemutató részlet így szól:
1929 márciusában komoly gondot okozott az árvíz a Dunántúlon, így Vas megyében is. Erről egy terjedelmes tudósítás jelent meg az Uj Nemzedék című lap 1929. március 22-i lapszámának címoldalán:
A Vas megyei helyzetet bemutató részlet így szól:
Száz évvel ezelőtt, 1922 márciusában a korabeli megyei napilapban - a Vasvármegyében - 2 újságcikkben és 2 hirdetésben is szerepelt községünk (pontosabban valamely elődközség) neve. Ma ezeket ismertetem. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)
Először egy március 8-i rövidhírben találjuk meg Rábamolnári nevét (4. oldal):
A másnapi Vasvármegye a 2. oldalon részletesebben is ír a témáról:
Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal (fiú), aki nem járt iskolába (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventemozgalomnak, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta (kijátszva ezzel a trianoni békeszerződés katonai korlátozásait). Ennek alapján jöttek létre országszerte a levente egyesületek, amelyek a testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.
Az alábbiakban a községünkben működő Levente Egyesület megalakulását mutatom be:
Egy tragikus eseményről adott hírt olvasóinak a Békés című újság 1937. január 29-ei száma a 3. oldalon, amely községünknél történt. A cikk címe így szól:
A cikk pedig így szól:
Utoljára novemberben volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a mai poszttal folytatok: 3 újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből 1922 januárjából.
Az első cikk egy hirdetmény a január 12-ei lapszám 6. oldaláról (ami a másnapi és a 15-ei lapszámok 6. oldalán megismétlődött):
Érdekes, hogy a rábamolnári házat Rábaszenttamáson árverezték... És ott vajon hol?
A következő közérdekű közlemény a kastélyt is magába foglaló rábamolnári uradalomról a Vasvármegye 1922. január 15-ei számában jelent meg (5. oldal):
Utoljára májusban volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a jelen poszttal folytatok: két újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből.
Először egy - kissé nehezen olvasható - hirdetményt találunk a napilap 1921. november 23-i számának 4. oldalán:
Ezt követően, a Vasvármegye 1921. december 3-i számában találjuk ezt a csendőrségi hírt (3. oldal):
Egy hónappal ezelőtt mutattam be két olyan gyászjelentést, amelyeket (Rába)szenttamásról kelteztek. Ma ezt a sort folytatva Rábamolnáriban kelt gyászjelentéseket teszek közzé az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.
Haladjunk időrendben!
Az úr bizonyára a rábamolnári uradalom gazdatisztje lehetett (vajon az uradalom 1925-ös eladása előtt vagy után?), viszonylag fiatalon halt meg. Ki tudja, hol laktak ők, és vannak-e még rokonai a faluban?
A mai bejegyzésben mintegy 7 hónap kihagyás után folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A kihagyás oka részben a járványhelyzet (zárva voltak a könyvtárak), részben pedig az, hogy nem igazán volt a községünkkel kapcsolatos újságcikk 1921 első felében. Lássuk azt a keveset, ami mégis megjelent!
Először a Vasvármegye 1921. január 23-i számának egyik cikkében találkozhatunk Molnári nevével (4. oldal):
Elődeink - az oszkóiakhoz képest - rosszabb vásárt csináltak...
Az alábbi hirdetmény az április 24-i Vasvármegye 6. oldalán található:
A II. világháború befejezése után a családok elkezdték keresni az ismeretlen helyen lévő hozzátartozóikat. Ezt a folyamatot az is szükségessé tette, hogy gyakran a lefolytatásra váró hagyatéki eljárás érintettjei voltak az eltűnt családtagok.
A mai bejegyzésben ilyen, hozzátartozókat kereső újságcikkeket mutatok be.
A Magyar Közlöny 1945. augusztus 12-ei számának 11. oldalán ezt találjuk:
Az augusztus 19-ei lapszámban pedig ezt (9-10. oldal):
A mai bejegyzésben azt nézzük meg, hogy ki volt községünk 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokosa 1912-ben! (Valójában 1911-es adatokat tartalmaz a könyv, mivel a kéziratot 1911 októberében lezárták.) A könyv teljes címe ez:
A községünkkel kapcsolatos adatok ezen az oldalon találhatók. (Pirossal megjelöltem a vonatkozó sorokat.)
Veszteségnyilvántartás III.
A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Molnáriban - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábamolnáriban - születtek. Nagyon sokan voltak... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.
Van, aki többször is szerepel az adatok között, másoknál nyilvánvaló elírást találunk (pl. Benzik=Bencsik, Autal Lajos=Antal Lajos, stb.), de most lássuk a neveket!
Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1945-ös földosztás Püspöktamásira vonatkozó történéseit, a mai bejegyzésben pedig lássuk a rábamolnári helyzetet (szintén a községi Falukrónikából)!
Rábamolnáriban - akárcsak Püspöktamásiban - a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is.
Az 1935. évi adatok alapján Rábamolnáriban 64 haszonbérlet volt összesen 81 katasztrális hold területen.
Természetesen itt is megalakult a Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Nagy Károly lett (arcképét lásd balra). A bizottság tagjai pedig Németh Vince, Horváth István, Büki István és Somogyi József lettek.
Mindannyian Sely Gyula körjegyző előtt tettek esküt.
Mivel helyben nem volt a földosztás céljára igénye vehető földterület, ezért a rábamolnári igénylők a rábahídvégi határban kaptak földet.
A rámamolnári földosztás részletes adatai az alábbiak:
Kedves Olvasók! Nagy örömmel mutatom be a legújabb könyvemet, amely napokon belül megjelenik:
1945-ben a korabeli Püspöktamási és Rábamolnári lakói élték (volna) a maguk hétköznapi életét (erre utalnak a borító képei), csakhogy közben átsöpört a térségen a II. világháború frontja, és minden, ami ezzel járt (ezt jelzi a borító felső részén a tank). Nyomában vér, szenvedés (amit a borító piros csíkja jelez)...
Korábban már írtam itt a blogon az "őrült '50-es évek" egyik jellemző eseményéről, a begyűjtésről (amikor tehát az állam gyakorlatilag elvette a parasztoktól a terményt), pl. ebben és ebben a bejegyzésben.
Ma is egy erről olvashatunk, ezúttal a Szabad Nép (a későbbi Népszabadság) 1950. november 17-i számának 5. oldaláról. A cikkben egy országos körképet mutatnak be, melynek a végén szerepel községünk:
Hosszú idő - mintegy 8 hónap - után a mai bejegyzésben folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A szünet oka, hogy nem volt (vagy nem maradt fenn) községünket említő újságcikk 1920 februárja óta - egészen novemberig, amikor 2 alkalommal szerepelt Rábamolnári a Vasvármegye hasábjain.
Az első újságcikk egy hirdetés, ami az 1920. november 7-ei lapszám 5. oldalán olvasható:
A hirdetésből részletesen megismerhetjük a molnári uradalmi kocsma tartozékait.
A másik cikk pedig csak egy említés a november 11-ei Vasvármegyéből (3. oldal):
1945. november 4-én került sor a II. világháború utáni első országgyűlési (azaz akkori nevén: nemzetgyűlési) választásokra. A mai bejegyzésben ennek a helyi eredményéről írok. Előbb azonban lássuk a szavazás hátterét, előzményeit.
A választásokat az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945. szeptemberében elfogadott 1945. évi VIII. törvény alapján tartották meg. A 80 §-ból álló jogszabály bevezette az általános, egyenlő, titkos választójogot, vagyis eltörölt mindenféle, az 1938. évi XIX. törvényben meglévő vagyoni és műveltségbeli cenzust, továbbá eltörölte a szavazáson való részvétel kötelező jellegét. Férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évre csökkent a választójogosultság alsó korhatára, ezzel eltűnt a nemek szerinti megkülönböztetés is.
A jogkiterjesztés mellett a törvény számos választójogból való kizárást is tartalmazott. Így pl. megfosztották a választójoguktól azokat, akiknek a politikai jogaikat megvonták, akik 30 szélsőjobboldali szervezet tisztségviselői voltak, akik háborús vagy népellenes bűncselekményt követtek el, akik besúgók voltak, akikkel szemben az igazoló bizottságok elmarasztaló határozatot hoztak, akiket internáltak, akik ellen a népbíróság elmarasztaló ítéletet hozott, vagy akár aki ellen a népügyészség vádiratot bocsátott ki! Ugyancsak megfosztották választójoguktól mindazokat, akik magukat németnek vallották vagy aki ismét felvette németes hangzású családi nevét!
Ma egy egykor volt autóbuszjárat indításáról számolok be korabeli újságcikkek és egy fénykép alapján. Lássuk!
A vasvári járás lapja, a Vasvári Újság 1927. május 22-i számának 3. oldalán volt olvasható ez a beharangozó újságcikk:
A cikkből kitűnik, hogy Vasvár sérelmezte a járat indítását, de lekicsinylően azt írta a szerző, hogy úgysem lesz rentábilis a vállalkozás... Ezzel szemben egy Baltavár-Rábahidvég autóbuszjáratot "sokkal jobb tervnek" említ...
A hírlapi ágálás ellenére a buszjárat ügyében történtek fejlemények, ahogy erről a Vasvári Újság 1927. október 2-i lapszáma tudósít (3. oldal):
1945 őszén - a harcokat és a katonák egy részének hazatérését követően - a járási főszolgabíró (vagy ahogy akkor hívni kezdték: főjegyző) felmérette a járás településeinek népességét. A felhívásnak megfelelően Rábamolnári körjegyzője, Sely Gyula is beterjesztette a kért adatokat. Lássuk ezt mi is!
Kezdjük Püspöktamási községgel:
Rábamolnári adatai pedig ezek:
Tűzesetek 1945-ben
1945 nyarán a vasvári járási főjegyző (pár héttel korábban még: főszolgabíró) jelentést kért a járás jegyzőitől az 1945. évi tűzesetekről. A rábamolnári körjegyző, a Sely Gyula nyugdíjba vonulását követően a hivatalt átvevő Dékány József augusztus 29-én tette meg jelentését. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)
Lássuk az 1945. évi tűzesetek listáját!
Közmunkások a rábahídvégi Rába-híd építésénél
Hetvenöt évvel ezelőtt, a II. világháborús pusztítás után mindenhol javában zajlott az újjáépítés, így a hozzánk legközelebb eső közúti hídon, Rábahídvégen is. Ennek eredményességéhez természetesen közmunkát is igénybe vettek. Erről osztok meg ma két dokumentumot. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)
Az alábbi dokumentum segítségével a vasvári járás főjegyzője (korábban: főszolgabíró) utasította Sely Gyula körjegyzőt a közmunkások kirendelésére:
A fenti felhívás előzménye pedig a hídépítés vezetőjének alábbi levele volt: