Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a molnári postát a 19. század végén. Az ott megkezdett gondolatot folytatva a mai posztomban néhány adatot mutatok be a helyi posta 1897-1919 közötti történetéhez. Ehhez felhasználtam a budapesti Postamúzeum könyvtárában fellelhető "Közlekedési szaknaptár az ... évre" c. szakmai kiadványokat az 1897, ill. 1901-1903, 1905-1907, 1909, 1911-1918. évekből. A köztes kötetek hiányoznak. (Ezeket szerkesztette az 1897 és az 1901-1903 között Hunyady Ferenc, 1905-től pedig Ferenczi Pál.)

Sajnos ezek csak néhány adatot tartalmaznak: a hivatal nevét, fajtáját, jellegét és megyéjét, a felettes postaigazgatóságot, a postamester nevét és járandóságait. Ez utóbbiból - más postahivatalokkal összevetve - a posta forgalmára lehet következtetni.

Eszerint tehát a helyi posta neve: Molnári, jellege: szerződéses posta (tehát nem állami postahivatal, hanem amolyan "franchise-rendszerű", tkp. vállalkozó által működtetett hivatal), fajtája: postahivatal (tehát távbeszélő állomás nem volt itt), a Soproni posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez tartozott. A postamester a korszakban végig: Hegedüs István. (A szomszédos "Rába-Hidvég" postamestere 1897-ben Jánossy Nándor, 1901-1905 között: özv. Jánossy Nándorné, 1906-tól özv. Radosits (egyszer: Rádosits) Gyuláné.)

A postamester jövedelme a századfordulón 4 tételből állt össze: 1.: évdíj, 2.: iroda átalány, 3.: kézbesítési átalány, 4. szállítási átalány. A bevételek eszerint alakultak (összehasonlításul megadom a rábahídvégi postamester bevételeit is):

Bizonyára ezek 1 évre értendők (Koronában megadva), de a felhasznált könyvek erre nézve nem adnak tájékoztatást...

Jól látszik, hogy az időszak elején a molnári posta volt a jövedelmezőbb, de 1903-tól a forgalom csökkenhetett, így a molnári posta a hídvégi mögé került.

1905 után 2 tételre egyszerűsödött a postamesterek bevétele, ahol 1.: fenntartási átalány, 2.: szállítási átalány:

Ezzel az egyszerűsítéssel ugyan nőtt Hegedüs István jövedelme, de a rábahidvégi kolléganője így is többet keresett. 1911-től azonban a molnári postamester 10 koronával többet keresett, mint özv. Radositsné, 1915-től azonban újra a hidvégi postamesternő járt jobban.

Molnáriban ekkoriban vasúti távirdahivatal is volt, a hívójele: má, a szolgálati jellege: L (ennek a magyarázatát viszont nem találtam meg a kötetben - tudja valaki?), e hivatal a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság alá tartozott, ellenőrző állomása Nagykanizsa volt. (Forrás: A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium posta- és távirdaszemélyzetének s a posta- és távirdahivataloknak czim- és névtára. Bp. 1896. 790. oldal)

A kép illusztráció, nem az egykori molnári postahivatal tábláját ábrázolja.

Kapcsolódó postatörténeti bejegyzés: Száz éve történt 12.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!