A reformáció elterjedése után, a 17. század első felében az evangélikus püspökök sorra felmérték parókiáik anyagi és erkölcsi-szellemi állapotát. Térségünkben Kis Bertalan püspök végezte ezeket a vizitációkat. A Sopron megyeiek után 1633-ban a vasmegyei gyülekezeteket látogatta végig. Így kerültek sorra: Nemeskér, Nagygeresd és Czirák után Guar (azaz: Gór), Hegyfalu, Zsédeny, Vámoscsalád, Szentivánfa, Nick, Csánig, Trestyénfa, Répceszentgyörgy, Alsószeleste, Sömjén, Nagyölbő, Csénye, Ikervár, Peczel (azaz: Pecöl), Kopácsi, Szentlénárd (ma Szentléránt, Sorkifalud része), Rábahidvég, Szenttamás, Rábakovácsi, Felsőpaty.

A szenttamási parókia látogatásáról részletesen olvashatunk Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története c. művében (Sopron, 1924. 282-283. o.). Ezt a részt idézem:

"Kis Bertalan püspök 1633. ápr. 20-án tartott itt egyházlátogatást, amikor Meszlényi János volt a lelkész s a tekintélyesebb nemesek és patrónusok Babos Balázs táblabiró (megyei esküdt), Szayki (Rayki) Péter, Babos Imre, Péchy János, Bernáth Bálint és Molnáriból Jakabffy Ferenc. A gyülekezet két filiája Molnári és Püspöki. A lelkész felpanaszolta, hogy "Molnáriban sok hajduság vagyon, kik az lélekkel való szitkot igen continuálják."