A mai bejegyzésben 2 újságcikket ismertetek 1965 áprilisából. Az első a Vas Népe április 28-i számának 4. oldalán jelent meg:

1945 tavaszán - amikor a szovjetek elfoglalták Vas megye területét - a felsőbb hatóságok tudni szerették volna, hogy milyen a helyzet a végeken, azaz a községekben (és a városokban). Ezért a (kör)jegyzőnek (vagy a községbírónak) jelentéstételi kötelezettsége volt a járási szolgabíró felé a helyben történt eseményekről. Ezek az ún. napi jelentések fontos forrásai a világháború utolsó néhány hetének, ill. a szovjet megszállásnak. Az alábbiakban ilyen napi jelentéseket mutatok be.

Az alsó szintű közigazgatás normalizálódására világít rá Sely Gyula körjegyző 1945. április 14-én kelt jelentése. Eszerint "én magam és Dékány menekült jegyző munkahelyünket elfoglaltuk. A községekben általában nyugalom van. A mezei munka bár hiányosan, az igénybe vett munkaerő miatt, de folyik."

A jegyző április 14-ei jelentése. Helyenként elég nehezen olvasható a kézírása...

Másnap így tudósította felettesét a körjegyző: "...a püspöktamási községbíró megjelent nálam, és közölte, hogy a mai napon egy Vasvárról megjelent orosz kapitánytól azt az utasítást kapta, hogy holnap estig 5000 kgr búza legyen a jegyzőségből a malomban. Az összeírás szerint a felesleges készlet búzából 2675 kgr. Kérem arra vonatkozólag értesíteni, hogy az összeírt búzakészletet beszállíthatjuk-e a malomba." Hogy a szolgabíró milyen választ adott, azt egyelőre nem tudom...

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt ismertetek 1959 áprilisából. Az első a Vas Népe április 15-ei számának 4. oldalán jelent meg: 

Az április 25-ei Vas Népe-lapszám 4. oldalán olvasható az alábbi tudósítás:

Az alábbiakban egy levelet ismertetek, amelyet gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök küldött Nagy László püspöktamási plébánosnak 1932-ben, és a katolikus elemi iskola akkori tanítóit, Sütő Máriát és Horváth Józsefet jellemzi benne.

"Krisztusban kedves fiam" - kezdi levelét a püspök, majd így folytatja:

Az 1969-es ballagók után nézzük, kik maradtak ki 1970-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A 17. században a Rába-folyó volt a török által elfoglalt országrész és a királyi Magyarország határa. A török további terjeszkedésének megakadályozása érdekében kiemelt fontossággal bírt a folyószakasz, mint természetes határ megerősítése. Vas vármegye közgyűlése többször is foglalkozott a kérdéssel, és határozatokat is hozott e tárgyban. Ezek közül kettő is fennmaradt, mely Molnári községet és környékét nevesíti, mint megerősítendő szakaszt. Lássuk ezeket:

1632. áprilisi Vas vármegyei közgyűlési határozat: "Mivel a Rába nevezetű folyóra mindenki nagy figyelmet fordít - lévén, hogy ettől függ a Dunán inneni részek megmaradása -, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bozzay Miklós szolgabíró járásából minden egyes ház után egy-egy, a szükséges és a paraszti munkára alkalmatos szerszámokkal felszerelt nemes vagy nemtelen embert kiállítani, akik tartoznak május havának 3. napján Csörötnek possessio (birtok, falu - KG) helyszínén megjelenni, s vezetőik, azaz a szolgabíró, az alszolgabíró, az esküdtek vagy más arra rendelt személyek vezetésével a kellő helyeken gátakat és töltéseket építeni, az őrállásokat megerősíteni, valamint az egyéb szükséges munkákat elvégezni. Akik nem jelennek meg, azokat 12 forint büntetéssel kell sújtani. A munkát egyébként mindenki három napon keresztül köteles folyamatosan végezni. - Palásthy János szolgabíró járása ugyanilyen módon tartozik a munkát végezni, azzal a különbséggel, hogy az onnét állítandó munkások május havának 7. napján tartoznak Molnári possessioban megjelenni. Az egész munka felügyeletével Guary Miklóst, Hollósy Gáspárt és Bagoly Menyhértet bízta meg a vármegye közönsége."

A mai bejegyzésben egy hosszabb cikket ismertetek a Vas Népe 1965. április 13-ai számából (4. oldal), melynek több püspökmolnári vonatkozása is van. A címe ez:

A tartalma pedig a következő:

A mai bejegyzésben 1915 áprilisi újságcikkekből ismertetem a községünkkel kapcsolatos adatokat. Elsőként nézzük a világháborús veszteségeket a Vasvármegye, a Szombathelyi Újság (SzhÚ) és a Vasmegyei Független Hírlap alapján!

Az április 3-ai újságokban a 18. honvéd gyalogezredből orosz hadifogságba esettek neveit találjuk. Köztük ott olvashatjuk Kerék Gyula (Rábapüspöki) nevét, aki 1879-ben született, és hadifogságát a SzhÚ cikke szerint az oroszországi Eletzben (?) töltötte.

Április 14-én az említett lapok a Sebesült és beteg katonák üdvözlete c. cikket közölték. Eszerint: "Az ungvári új barakk-kórházban több vasmegyei vitéz van ápolás alatt, ahonnét most lapunk utján üdvözölni akarják hozzátartozóikat. A következők küldik haza kedves üzeneteiket:". A nevek között említve Sütő Viktor (Rábaszenttamás), is, akit fagyásos sérülések miatt ápoltak. A cikk hozzáteszi: "Reméljük, hogy az üzenetek megtalálják hasábjainkról a sok jó ismerős szívét és örömöt visznek aggodalmaikért cserébe."

Akinek van információja vagy fotója a fent említett személyekről, kérem, tudassa velem!

A baloldali kép illusztráció: Vincze Imrétől kapott fotó. A Gyanóban élt, és az I. világháborúban elesett Kiss Kálmánt ábrázolja még regrutaként (vagyis a sorozás után), aki Vincze Imre dédanyjának testvére volt. Köszönöm a képet!

1915 áprilisában a Körmend-Sárvár közti vasúttal kapcsolatban is megjelent egy cikk, amit a Vasvármegye április 10-ei számából teszek ide:

A mai bejegyzésben 1951 áprilisából mutatok be néhány újságcikket a Vasmegye című lapból.

Az első a "Börtön- és pénzbüntetésre ítéltek több szabotáló, terményrejtegető kulákot" c. cikk egy részlete a lap 1951. április 8-i számának 7. oldaláról. A cikk így kezdődik: "Megyénkben a közellátásban zavarokat okozni akaró és tejellátásunkat szabotáló kulákokat ítéltek el a járásbíróságok." A községünkkel kapcsolatos újságcikk-részlet így szól:

A Vasmegye 1951. április 21-ei száma újabb, községünkkel kapcsolatos kulákügyeket említ (4. o.). Az első vonatkozó részlet:

Az 1968-as végzősök után nézzük meg, kik maradtak ki 1969-ben a püspökmolnári általános iskolából! Oldal István osztályába 26-an jártak. Lássuk a tablóképet és a neveket!

Már több bejegyzésben foglalkoztam a Sallér-család levéltárának dokumentumaival (legutóbb pl. itt), de akkor főleg a birtokos család életkörülményeit világítottam meg az iratok segítségével. A mai bejegyzésben egy "szegény ember", egy takács életkörülményeiről lesz szó - a halála után maradt eszközök, berendezési tárgyak alapján.

Az irat címe "Annó 1808. Méltóságos Uraságh Árendás Takátsának Veber Ióseph meg hagyott Házi eszkőzeinek Licitatió után bé vett Kész=pénzbéli fől vételnek le Irása." Árendás=bérlő. Vagyis egy takács házat bérelt az uradalomtól; az árverés a személyes hagyatékára terjedt ki. Lássuk a szöveget - hogy jobban értsük, mai nyelvezetre átírtam:

Jász Lászlónak 1 szövőszék 8 darab bokor (?) szerszámmal együtt eladatott 20 ft 3 kr(ajcár)

Gáspár nevezetű takácsnak 1 puszta rozzant szék 5 db hitvány bokor szerszámmal 7 ft 23 kr