Gyalogosok 4.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten rábamolnáriak voltak.

Az életrajzok forrása: vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934. c. könyv 313. és 369. oldal

A 83. gyalogezred székhelye 1893-ban Szombathely lett, de az osztrák-magyar haderőelhelyezési elveknek megfelelően az alakulatnak csak egy zászlóalja állomásozott itt, az ezredtörzs és a többi 2-3 zászlóalj békehelyőrsége 1901-től Komárom volt. Katonái pedig békeidőben Bécsben is teljesítettek szolgálatot.

Az I. világháború kitörésekor az ezred első feladata a San-folyó menti határ biztosítása volt Galíciában. Támadó feladatot 1914. augusztus 19-től kapott.

Az egyik katona, Poór Vince portréja balra látható, életrajza pedig alább olvasható:

Mivel sok forrás rendelkezésre áll, ezért a mai bejegyzésben - a szénagyűjtők, ill. a kapások felsorolása után - folytatom a Sallérok molnári uradalma mezőgazdasági idénymunkásainak bemutatását 1812-ből. Ezúttal a sarjúgyűjtőket és keresetüket sorolom fel. 

Sarjúnak (sarjúszénának) nevezzük a széna 2., 3. kaszálását, vagyis az első kaszálás után kisarjadt növényekből készült szénát.

A felsorolt jobbágyok ezt a munkát a robotterheiken felül, külön pénzért végezték el! 

Az 1812. olvashatatlan nevű hónap (valószínűleg augusztus vagy szeptember) 27-én kelt listában a molnári sarjúgyűjtők az alábbiak (korabeli helyesírással):

Miután 1809-ben Napóleon hadai betörtek Magyarország területére, a magyar nemesi felkelés június 14-én Győrnél ütközött meg velük. Az elavult magyar haderő a csatában vereséget szenvedett. A franciák megszállták Győr vármegyét, majd augusztustól Pozsony, Moson, Sopron vármegyéket, ill. Vas vármegyét nyugatról a Rába vonaláig. E területen katonai közigazgatást építettek ki, melynek költségét a megszállt területekre (a vármegyékre és a birtokosokra) terhelték: hadisarcot vetettek ki, ill. a katonák néha önkényesen is rekviráltak. A Molnáriban (és Szenttamáson, ill. Hídvégen) birtokos Sallér Judit itteni uradalma feljegyezte az ezzel kapcsolatos károkat, kiadásokat, melyeket e bejegyzésben bemutatok.

A feljegyzésekben sűrűn előfordul a consumál szó: ez egy latin eredetű ige, jelentése többek között elvesz, (meg)eszik, felél, felemészt. Most nézzük az 1809. szeptember 30-án Hillér Ferenc kasznár (gazdatiszt, intéző) által írt feljegyzést: