Az egykori (rába)molnári kastély kertjéről kevés fotó és leírás maradt fenn (képek például itt, rövid leírás itt), ezért is örültem meg a Vasmegyei Lapok c. újság 1891. augusztus 9-i számának 3. oldalán megjelent cikknek, mely hosszabb leírást közöl a kertről. Íme: 

Ahogy arról korábban már többször is írtam, Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. július 31-én kelt kifizetési listát ismertetek.

Eszerint Molnáriban, a Sallérok birtokán kukorica-és krumplikapálást végeztek 1812. júliusában az alábbi személyek (akik nem az uradalom alkalmazottai, hanem jobbágyok voltak):

A mai bejegyzésben a két világháború között felállított, és a II. világháború idején is működő hídőrségről írok.

Ezt a szervezet a belügyminiszter hozta létre még 1931-ben ún. "részleges vasútbiztosítás" céljából. A felállítás előzménye, hogy Matuska Szilveszter 1931. szeptember 13-án 0 óra 20 perckor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, és a rajta áthaladó vonat 6 kocsija a mélybe zuhant, 22 ember halálát okozva. A hasonló esetek elkerülésére őrséget hoztak létre a vasúti hidaknál. Ez községünk térségében az alábbi paraméterekkel jött létre:

Az 1931. október 4-i keltezésű feljegyzés szerint Sopron, Vas és Zala vármegyék területén, a MÁV, a GYSEV és a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (a korábbi Déli Vasút) vonalán összesen 13 hidat védett 54 főnyi őrség. A legtöbben (heten) a sárvári Rába-hidakat védték, míg a Dömötörinél (ma Sorkifalud) lévő "éráthidalást" 3 őr vigyázta.