Egy kacifántos történetet mesél el a Nyugati Ujság c. lap 1926. szeptember 27-i száma (1-2. o.), mely az újjáépített molnári harangláb avatása kapcsán esett meg. A cikknek már az alcímei is figyelemfelkeltők, bulvárosak:

A cikk pedig így szól:

A Rába északi partján élőknek régi vágya volt, hogy hídon át tudják elérni a járási székhelyet, Vasvár nagyközséget (és ne csak révésszel tudjanak átkelni a folyón). Száz éve elérhető közelségbe került ez az álom. Erről szól a Vasvármegye című megyei újság 1913. szeptember 26-i számának 5. oldalán megjelent cikk:

1828-ban - adószedés céljából - egy országos felmérés készült a termelő népességről, mely széles körű adatokat tartalmaz. Vannak benne információk a népességről, a növénytermesztésről, a tenyésztett állatokról, ill. egyéb gazdálkodási adatok. Az összeírás ugyanakkor nem terjedt ki a világi és egyházi uradalmakra, mivel azok hadiadó alá nem estek. Így pl. a püspöki tulajdonú Püspöki község teljesen hiányzik belőle, és a másik két falu nemesi uradalmai is. 

Feltűnő ugyanakkor, hogy Molnári és Szenttamás adatai nagyon hasonlóak, csak néhány mutató tekintetében térnek el egymástól - pedig a népességben jelentős különbségek voltak köztük, pl. az 1819-es vagy az 1830-as népösszeírás adatai alapján. Emiatt a felmérés megbízhatósága eléggé kérdéses...

De akkor jöjjenek az adatok. Elsőként a népességgel összefüggésben:

Az eredeti összeírásban polgár, "tisztesebb", fiútestvér, kalmárok, szatócsok rovatok is voltak, de itt ilyeneket nem találtak. Most következzék néhány általános gazdálkodási adat: