Péter-Pál napja (jún. 29.) óta országszerte javában zajlik az aratás - ahogy községünk határában is. Ma már ezt nagyfokú gépesítés segíti: a mai kombájnok egyszerre elvégzik az aratás és a cséplés folyamatát. 60-70 évvel ezelőtt azonban községünk területén az aratás még kézi erővel folyt, csak a cséplés zajlott gép bevonásával. Ezeket a mezőgazdasági munkákat idézem fel az alábbi fotók segítségével.
A közelmúltban bemutattam községünk kőszobrait, ill. ezek elhelyezkedését. Egy emlékoszlop kimaradt a sorból, mivel nem kőből, hanem fából készült. Ez Prinz Gyula eredeti emlékoszlopa, amit a mai bejegyzésben mutatok be.
Az oszlopállítás előzménye az az újságcikk, ami a Vas Népében jelent meg dr. Kecskés Tibor mérnökgeológus tollából 1982. január 17-én. Ebben nehezményezi, hogy Püspökmolnári sehogy sem emlékezik meg szülöttéről, Prinz Gyuláról születésének centenáriumán. A lap február 6-i számában az akkori Vasvári Nagyközségi Közös Tanács (ahova Püspökmolnári is tartozott) vezetője, Varga János tanácselnök válaszolt. Elismerte, hogy ez az újságcikk hívta fel a figyelmüket Prinz Gyulára, akiről időközben a falugyűlésen megemlékeztek, egyúttal megbízta a helyi tanácstagi csoportot, hogy egy emlékparkot alakítsanak ki. Az emlékpark ötletét a tudós hasonnevű fia, dr. Prinz Gyula is szívesen vette, mivel (a megyei lapban 1982. március 6-án közölt levele szerint) apja nagy rajongója volt a természetnek.
A Vas Népe 1982. május 22-i száma már az emlékpark avatásáról tudósít. A cikk szerint a park kialakítása még 1974-ben kezdődött az akkori tanácselnök, Szele Pál irányításával. Már akkoriban szóba került névadóként Prinz Gyula. Az 1982. januári újságcikket követően a tanács és a Hazafias Népfront körzeti bizottsága „társadalmi munkaakció” keretében tette rendbe a területet, Jáger Imre pedig fából egy emlékoszlopot faragott. A május 20-án tartott avatáson részt vett Prinz Gyula fia és lánya is. A parkot gondozó általános iskolások adtak műsort. A cikk írója megjegyzi: „Szép számmal jöttek érdeklődők a környékről, a helybeliek közül viszont jöhettek volna többen is. Sokuknak új dolog az ilyen. A faluból elszármazott neves ember emlékét idáig még nem őrizték, s talán nem is mind értik, hogy mit számít egy tábla az állomás épületén.” (Mivel Prinz Gyula szülőházára a vasútállomáson is ekkor került emléktábla.)
Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.
És akkor most lássuk az eredményeket a kommunista pártlap, a Szabad Vasmegye 1947. július 8-i cikke alapján:
